Apám temetése után a rokonaim egyszerűen a fűre hajigálták a dolgaimat, rázárták az ajtót, és üvöltötték: „Ez a ház mostantól a MIÉNK – takarodj innen!” Csak álltam ott némán. De amikor a közjegyző felolvasta az iratokat, elfehéredtek: a ház nem szerepelt a hagyatékban… mert már jó ideje az én nevemen volt. 😥 Hatévesen tűnt el anyám. Elsétált egy másik férfival, és csak egy kurta papírfecnit hagyott: „nem való nekem az anyaszerep”. Három évig csak apa és én maradtunk. Gyula mindent megtett érte